2022-ben befejezték az új űrbázis építését, és elnevezték „World United”-nek, azaz Egyesült Világnak. Igazán álszent keresztelés volt, tekintve, hogy három éve tartott a NATO-Orosz hidegháború. Szerencsére csak pár ijesztgető fegyveres összecsapás történt addig, mindkét fél tudta, hogy egy nagyméretű, nyílt ütközet az atomkorban bolygóméretű pusztuláshoz vezetne.

Tóth Barnabás „Újratervezés” c. kisfilmje után

Ez volt a tizennyolcadik születésnapja, férfivé lett. Miután elfújta a gyertyákat, a szülei egy aranyló papírba csomagolt dobozt adtak át. Rázni kezdte, hogy találgasson, mi lehet benne, de megszólták, mondván, hogy törékeny. Először óvatosan próbálta leszedegetni a ragasztódarabokat a csomagolásról, hogy a papír ne sérüljön, de aztán megelégelte, és széttépte az egészet. Egy elektromos szerkezet képe volt a dobozon, egy mobiltelefonhoz hasonlított, vagy inkább egy GPS-hez. Az oldalán ez állt: LPS – Life Positioning System.

Valamikor régen volt egy párhuzamos univerzum, ahol a teljes világegyetem egyetlen élőlény volt. Nem voltak csillagok, bolygók, üstökösök, a végtelen teret egy végtelen kiterjedésű lény szervei töltötték ki teljes mértékben. 

Az idő valamely pontján a lény egy kis üreget hozott magában létre, egy nyúlványával szép lassan gyűrűt formált, és számunkra évtizedekben mérhető, miután megnyílt benne egy kapu a mi világunkra. Vele szemben látóidegeket növesztett, és azzal figyelte, mi található odaát. Meglepődve nézte, hogy ezt az univerzumot főként az üresség uralja, és anyag csak elvétve található itt-ott. Gyönyörűnek tartotta a szokatlan jelenséget, hosszasan csodálgatta. 

Megérkezett a kerékpárral, a kerítéshez lakatolta, levette a sisakját, és megszellőztette izzadt haját. Becsengetett, ajtót nyitottak neki.

- Gyere gyorsan, ezt nézd meg!

Behívta a szobájába. Az egyetlen széket felajánlotta a vendégnek, a sok kacatot arrébbtolta az ágyán, hogy maga is le tudjon ülni, majd a párnáról felvett egy tárgyat, és a biciklis kezébe adta.

- Ez micsoda?

Zsanett éppen a vásár felé rohant, amikor egy fiú felfigyelt rá, és utána rohant.

- Helló! – köszönt rá Olivér.

- Szia! – válaszolt a lány unott hangon.

- Hogy vagy?

- Jól.

Csak próbálta magáról lerázni. Egyre jobban sietett, hátha feladja valamikor, de végig vele tartott.

Szentmihályi Szabó Péter mini sci-fijére

Kovács Béla illegális kísérleteket végezett átalakított pincéjében. Akik tudtak titkáról, azok is csak legyintettek. Ennek történetnek már vége, az időgépeket elkobozták, minden további próbálkozás hasztalan volt. Kovács felfedezése mégis sorsfordítónak bizonyult. Saját kezűleg készített műszereivel bemért egy anomáliát a tér-idő-kontinuumban. A sok időutazgatás nem maradt nyomtalanul, egy vékony repedés keletkezett, már ha ez a megfelelő kifejezés egy időalagútra a huszonegyedik és a tizenhatodik század között, ami csak az univerzum össz életkorának tekintetében lehetett "vékony".

Meleg, nyári este volt a Bakáts téren. Leültem a padra, és rágyújtottam egy cigarettára. Nem volt más dolgom, csak várni. A távolban láttam egy fiút, egy lánnyal csókolózott részegen. Egy nagyobb társasággal voltak, szemlátomást mindenki ittas volt, de a kocsik motorjai bömböltek. Indulni készültek.

- Egy pillanat, és jövök! – szólt a fiú, és arra, felém tartott. A fényben láttam a vonásait, felismertem. Nem vett észre, csak elsétált előttem az első bokorig, abba belehajolt, és könnyített magán, olyan hangosan, mint ahogy egy sakál üvölt. Megtörölte a száját, a ruhája ujja csupa mocsok lett. Tántorogva elindult visszafelé.

- Azt a kurta, kiszabott életbe bele! – zengett végig a lakáson. Gábor félálomban az órára nézett, öt perc múlva kellett volna ébresztenie.

* Gábor felébredt.

* Gábor állapota: Arra ébredtem, hogy valami idióta ordibál…

* Lajos üzenete: Bocs, haver, ráléptem a gyerek játékára, és irtóra hegyes az a kis műanyag vacak.

Lajos a felső szomszéd. Elfelejtette, hogy múlt héten bejelölték egymást. Felült az ágyban, és próbálta nyitogatni a szemeit. Álmosan vakarta az implantátum körül a fejbőrét. Mindig úgy szúrt, amikor elfeküdte.

Az űrkomp tele volt gazdag, elkényeztetett kölykökkel, egyedül Timmy ücsörgött fakó, kinyúlt pólóban, amit más ruhákból kivágott, állatos foltok díszítettek. Az ő kísérője nem is az apukája vagy az anyukája volt, hanem a műsorvezető bácsi, és a két másik, akik minden lépését filmre vették. Ő volt a beteg kisgyerek, akinek teljesítették élete legnagyobb vágyát, és elvitték a bolygóközi játszótérre. Szenzációs sztori, a drága út háromszorosan is meg fog térülni.